Esküvői filmjeimnél az utómunka többhetes folyamat. Addig dolgozom rajta, amíg azt nem érzem, hogy megszületett az a film, ami meg akart születni a nyersanyagokból. Minden pár, minden esküvő más és más. Láthatjátok is a filmjeimnél, hogy mindegyik egészen sajátos atmoszférával, hangulattal rendelkezik.
A rengeteg technikai feladat helyett inkább az alkotás folyamatáról mesélnék.
Először leválogatom a többórás nyersanyagot, majd átadva magamat a hangulatnak, elkezdem keresni a tökéletes zenét. Ez nagyon fontos eleme a videóimnak. A zenekutatás sokszor többnapos folyamat, hiszen csak azzal elégszem meg, ami hangulatában, ritmusában, dinamikában, érzésben tökéletesen passzol ahhoz az érzethez, amit elő szeretnék hívni a nyersanyagokból. Ebben 100%-os elégedettségi rátám van, sokszor kiemelik a párjaim, hogy izgultak, hogy milyen zene lesz alatta, ám nem is találhattam volna el jobban.
A legtöbb kreatív energiát igénylő folyamat az érzelmi ívek kialakítása. A készülődős felvételeknél jöjjön át a visszafogott izgatottság, a szertartásnál az erős érzelmek (bevallok egy titkot, akkor fognak könnyeket ejteni mások is, hogyha munka közben én is könnyeket ejtek.) A fogadásnál a nyugodt felszabadultság, az érzés, hogy minden jól sikerült. A bulinál pedig a teljes kiengedés.
Ezeket az érzéseket feltérképezem, fnomhangolom, és különböző eszközökkel a nyersanyagokból egy élő-érzéki filmet varázsolok.
Igen, ez egy gyönyörű folyamat, és rendszeresen a teljes flow állapotát élem meg közben.
Elakadáskor hagyni kell érni bizonyos jeleneteket. Ha pár nap pihentetés után újra előveszem a félkész filmet, sokszor azonnal minden egyértelmű lesz, hogy mivel hogyan haladjak tovább.